Berlin. Az eltűnt város

Berlin a huszadik század egyik legfontosabb történelmi szimbóluma: a hidegháború, a megosztottság és a szabadságvágy városa. Az 1961 és 1989 között létezett és a várost kettévágó berlini fal szinte teljesen elfedi azt az előzménytörténetet, amely az ötvenes években formálta Berlin sorsát. Sausic Attila regénye ezt az „eltűnt várost” hozza felszínre.

Berlin – Az eltűnt város a második világháború utáni évek Berlinjét bemutató dokumentarista igényű történelmi regény. A nyugati és keleti szektorok között sokáig fennmaradó szabad átjárás olyan történelmi helyzetet teremtett, amely egyszerre adott lehetőséget a menekülésre és a titkosszolgálati leszámolásokra.

A regény három egymást keresztező sorson keresztül tárja fel ezt a világot:

Else Paradies, egy berlini zsidó család lánya túléli a náci uralmat, majd Kelet- és Nyugat-Berlin között sodródva keresi helyét.

Heinz Volpert, a Stasi tisztje, a kommunista állambiztonság egyik végrehajtója, aki az ötvenes évek emberrablásait szervezi, majd a berlini fal felépítése után a menekülők és szöktetőik ellen harcol.

Fred Walter, nyugat-berlini aktivista, előbb politikai ellenálló, később a menekülők egyik segítője lesz, aki alagutakon, hamis papírokkal és titkos útvonalakon juttat embereket a szabadságba.

A Berlin – Az eltűnt város valós történelmi eseményeket és dokumentált tényeket ötvöz regényes formával. Az 1948–49-es berlini blokád, az 1953-as kelet-berlini felkelés, a Stasi nyugat-berlini emberrablásai és a berlini falnál lelőtt menekülők tragédiái mind részei annak a drámai történetnek, amely Berlin kettős életét rajzolja meg.

A mű nemcsak történelmi regény, hanem emlékezetmentés is: annak a városnak az emléke, amely a fal felépítésével végleg eltűnt. A könyv egyszerre szól a diktatúra működéséről, az egyéni bátorságról és a szabadság iránti vágy erejéről.

A kötet egy kevéssé ismert, mégis sorsdöntő történelmi korszakot tesz szélesebb közönség számára is átélhetővé és érthetővé.