Az androgün szerető. Emlékképek egy utazásból

Ha azt hiszed, tudod, mi a szerelem, a vágy vagy az identitás, Petőcz András könyve percek alatt kiránt a komfortzónádból. Az androgün szerető nem andalító romantika, nem könnyed erotika, és végképp nem hagyományos szerelmi történet. Ez a regény úgy bontja le a nemi szerepek, vágyképletek és önazonosság falait, mintha egy ismeretlen test minden rétegét egymás után húzná le rólad.

​A titokzatos, egyszerre férfi és női jegyeket hordozó szerető alakja provokatív tükör: benne mindenki azt látja, amit titokban kíván, amitől fél, vagy amit egész életében tagadott magában. A főhős nemcsak egy emberrel kerül kapcsolatba, hanem egy jelenséggel — egy „élőlénnyel”, aki kikezdi a határokat, összekeveri a kategóriákat, és veszélyesen közel visz ahhoz a kérdéshez, amelyet a legtöbben jobb szeretnének elkerülni: Ki vagy, ha nem a rád írt szerepek összessége?

Petőcz elbeszélése már az első oldalakon szétfeszíti a hagyományos narratívákat. A test és a lélek, a férfi és a nő, a vágy és a félelem határai elmosódnak, miközben az olvasó egyre inkább ráébred, hogy a történet valójában róla is szól. Mert Az androgün szerető nemcsak idegen, hanem intim: a saját elfojtásaidba, fantáziáidba vezet.

Ez a könyv nem kér engedélyt. Nem ígér feloldozást. Viszont felkínálja annak lehetőségét, hogy máshonnan nézd magadat és a vágyaidat. Aki elolvassa, annak jó eséllyel megváltozik a kérdése. Nem az lesz többé, hogy „Ki ő?” — hanem hogy „Ki vagyok én mellette?”

Provokatív. Felkavaró. És veszélyesen őszinte. Petőcz András egyik legmerészebb könyve.