Nagymamacsillag

Shi Tiesheng a kortárs kínai irodalom nagyra becsült alakja, együtt említik olyan írókkal, mint Mo Yan, Yu Hua vagy Su Tong.

A kulturális forradalom idején Pekingből a sárga föld fennsíkjára küldik, hogy „átnevelésben részesüljön a szegényparasztoktól”. Onnan már betegen tér vissza a fővárosba, s soha többé nem áll lábra, kerekesszékbe kerül. Élete hátralévő részében az írással és gondolkodással száll szembe gyötrelmes betegségével, és keresi az élet lényegét és értelmét.

E kötetben megjelenő legismertebb prózái az Én és a Föld temploma és a Feljegyzések a betegség réseiből, amelyek a szenvedés értelme, az örök körforgás és az újra testetöltés, valamint a szellem öröksége témáiban való elmélyülésének gondolatait tartalmazzák. A Nagymamacsillag egy érzelmekkel teli visszaemlékezés a gyerekkorára, és egy a kor haladását követni akaró, de mégis a hagyományokat őrző szeretett asszony újraélesztése.

„Tiesheng nem tud bűvészkedni, de a gondolatai tudnak.” (Yu Hua)

„Shi Tiesheng Föld temploma az ő »vérrel megjelölt szentélye«.” (Mo Yan)

Shi Tiesheng (1951–2010) Pekingben született, a Föld temploma közelében. 1969-ben, tizennyolc évesen a városi ifjúság vidékre telepítésének mozgalma során a sárga föld fennsíkjára kerül, az ország egyik legszegényebb falvába, hogy marhát legeltessen, és „átnevelésben részesüljön a szegényparasztoktól”. Két év múlva egy betegség miatt kerekesszékbe kerül. Huszonhárom éves korában egy gyárban kezd dolgozni, ekkor indul írói pályája is.

Saját magáról azt állította, hogy első hivatása a gyógyítás, a második az írás. Számos műve jelent meg, a regénytől az esszéig, s elnyerte a legfontosabb irodalmi díjakat, többek között a Lu Xun- és Lao She-díjakat. A részeg Mofei című színdarabját az egyik legismertebb lengyel színházi rendező, Krystian Lupa adaptálta színpadra. Halála napjáig írt, végrendeletében máját egy betegtársának ajánlotta fel.