Zsidókérdés és magyar társadalom, 1938-1956

E könyvben tárgyalt időszak életem meghatározó korszaka volt, s egy hosszú életet történészként végigdolgozva, különlegesen érdekelten olvastam el Pelle János könyvét, melyet nem tudtam letenni. Amit ez a kötet előtár, megvallom, zömében ismeretlen volt számomra. Az átélt évek után háromnegyed évszázaddal e könyv lapjairól olyan megdöbbentő világ tárult fel előttem, amire személyes élményeim ellenére sem voltam felkészülve. Megrázó írás, elképesztően hatalmas anyag, dokumentumok tömege és kiváló elemzése, ami egyszerre történelmi és pszichológiai is. A korszak érdekelt résztvevőiről azok írásai, naplói, megnyilvánulásai alapján tömör, de különlegesen találó elemzéseket és értékeléseket kapunk.

A szerző nem ismer tabut, a kényes és Magyarországon évtizedeken át kerülgetett témát tényekre alapozott szókimondással és őszinteséggel tárgyalja. Nem egyszerűen a történéseket írja le, hanem egyben egy politikai kényszerpályát is, melyen a magyar társadalom mozgott – és egy ijesztő, sajátos tömeglélektani folytonosságot Tiszaeszlártól a tárgyalt korszak végéig. Mint kortárs, szemtanú és történész sokat tanultam e kötetből.

E munka jelentősége nagy és nélkülözhetetlen a társadalmi önvizsgálathoz, a szembenézéshez a közelmúlttal, egy nagyon szükséges megújuláshoz. A könyv valódi élmény. Mindenkinek a legjobb meggyőződéssel ajánlom elolvasását. (Berend T. Iván)

Ki tehet a magyar holokausztról, a huszadik századi történelmünk mindmáig feldolgozatlan kollektív tragédiájáról? Bibó István 1948 végén foglalt állást ebben a fájdalmas kérdésben. Ez a közel nyolcvan éve született írás mindmáig az „utolsó szó”. Pelle János „Zsidókérdés” és magyar társadalom 1938-1956 című könyve újszerű módon, eredeti források tömegének felvonultatásával, történészként és szociálpszichológusként néz szembe közelmúltunk véres „vakfoltjával”.